Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

A 15 legjobb börtönös film

A 15 legjobb börtönös film 

 

Érdekes kérdés, hogy miért kell filmes lista a börtönös alkotásokról? Nos, azon túl, hogy sokan szeretjük az ilyen típusú filmeket, kétségtelenül színvonalas, érdekes és szórakoztató művek tartoznak ebbe a kategóriába. Persze a különböző filmes listák összeállításakor két kérdés mindig felvetődik az olvasókban: az egyik, hogy a készítő vajon mekkora bázisból merítette képzeletbeli hálóját, vagyis mennyi kategóriabeli film közül választotta ki legjobbjait, a másik pedig, hogy milyen arányokban érvényesül saját ízlése és a közönségítélet az egyes helyezéseknél? Nos, az elsőre a válasz az, hogy nagyjából 50-60 börtönös filmet tettünk mérlegre (melyek egy részére a lista legvégén kitérünk), a másikra pedig azt mondjuk, hogy bár a végső sorrend kialakításánál igyekeztünk tekintettel lenni a nagy filmes oldalak (pl. IMDb, Mafab) ítéleteire (pontozásaira) azért a prioritást mindig saját véleményünk adta. (Ezen a téren pedig saját szempont-rendszerünkre támaszkodtunk.)   Így a lista természetesen szubjektív lett. Annak is szántuk. Azért remélem érdekesnek találjátok. A lista elkészítésében nagy segítségemre volt Csiki Gyula barátom is, akivel nagy vitákat folytattunk az egyes döntéseknél. (A film jellemzésekben spoilerezés is előfordul.)

15. Carandiru - A börtönlázadás (2003)

A lengyel származású, de Brazíliában élő Héctor Babenco által rendezett Carandiru, valós eseményeket dolgoz fel, mégpedig az 1992 -es Sao Paoló -i, brazil börtönlázadást. A realisztikus megjelenítés két fogoly sorsán keresztül tárja elénk az egész borzalmas eseményt. A megmozdulás elfojtása során a rendőrök 111 rabot öltek meg, miközben közülük senki nem vesztette életét. A film az eredeti helyszíneken forgatva döbbenetes hitelességgel mutatja meg a rabok elkeseredettségét, dühét, félelmeit és a rendőri beavatkozás brutalitását. A Carandiru épp felfért listánk 15. helyére annak dacára, hogy számtalan előnye mellett aránylag kevés filmes értéket hordoz.

14. Maga a pokol - In Hell (2003)

A hongkongi  Ringo Lam már a 2003-as "Maga a pokol" előtt is forgatott két alkalommal Jean-Claude Van Damme -al, mégpedig a Mindhalálig (1996) és a Replikáns (2001) elkészítésekor, így mondhatni összeszokott párosként foghattak az új, közös munkának. A végeredmény pedig nem lett rossz. Van Damme egy Oroszországban dolgozó amerikait alakít, aki felesége halálért való bosszúja miatt egy orosz börtönbe kell, hogy vonuljon. Ott azonban borzalmas állapotokat talál: a raboknak gladiátori harcokat kell vívniuk egymással. Az ifjú amerikai is harcra kényszerül, ám közben a szökést tervezi, melyben egy rabtársa (Lawrence Taylor) is segíti, ha kijuttatja összegyűjtött bizonyítékait a börtön-állapotokról. A film nem egy túlságosan kiemelkedő alkotás, ám a verekedős részek itt is hitelesek és érdekes a hatalmas termetű - volt focista - Lawrence Taylor karaktere is, aki figyelemre méltó filozófiával állja az élettől kiosztott pofonokat, miközben igazságérzete mindenki fölé emeli.

13. Szupercella – Escape Plan (2013) 

A Kisiklottakat is megrendező Mikael Hafström mérsékelt minőségű, de itt-ott látványos és érdekes filmet alkotott, amikor 2013 -ban elkészítette a Szupercellát. Stallone és Schwarzenegger ezúttal afféle „öregfiúk jutalomjátéka” feeling mentén próbálkoznak akciózni, gyengécske poénokat pufogtatva. (Bár elismerem: dobnék egy hátast ha 66 illetve 67 évesen én is képes lennék mindarra amire ezek a nagy film-ikonok, a forgatás alatt.) Ám az is igaz, hogy a filmnek inkább az alapsztorija érdekes és az ember eljátszik a gondolattal, hogy vajon komolyabb supporttal és szereplőkkel milyen lehetett volna az egész? De azért így sem rossz, legalábbis nézhető, főleg az első és utolsó félóra, melyek kicsit emelkedettebb szinten zajlanak a Stallon-féle első szökés és a végső nagy menekülés keretében. (A film első részében bemutatott akció például valóban lenyűgöző, a furmányos Stallone-szökés bemutatásakor.) Összességében nekem tetszett és a 13. helyre soroltam.

Vitathatatlan – Undisputed (2002)

Walter Hill, a veteránnak számító rendező (aki például a 48 óra című filmet is készítette) kétségtelenül érdekes – bár nem túl magas színvonalú - művet hozott össze 2002 –ben, amikor megszületett az inkább boksz-filmnek, mint börtönös produkciónak tekinthető Vitathatatlan. Mégis listánkon a helye egyetlen lényeges okból: mert a történet erősen „áthallásos” a bokszlegenda Myke Tyson valós börtön-történetével. A nehézsúlyú bajnokot is hasonló körülmények közt ültették le három évre 1992-ben Indianában. Tyson börtönbeli viselt dolgairól keveset tud ma is a közvélemény, de Amerikában rebesgették akkoriban, hogy odabent bizony megverték a nagy Iron Mike -ot. A filmben Wesley Snipes alakítja azt, aki végül megveri a „vitathatatlan” bajnokot, Ving Ramest. Ez a mozi több területen is átlagos, ugyanakkor a tipikus belső börtön-viszonyokat mégis jól bemutatja a Peter Falk által megjelenített „különleges rab” alakján keresztül. Amellett jók a boksz jelenetek is.

Dutyi dili - Stir crazy (1980)

Listánkra miért ne kerülhetne fel egy vígjáték is, mely amúgy is szinte megkerülhetetlen, ha börtönös filmekről esik szó. A Dutyi dili pedig egy mindenki által jól ismert, baromi jó kis vígjáték 1980 -ból. Bár ezúttal sokkal inkább a poénokon, mint a börtön-világ bemutatásán van a hangsúly, azért ez az alkotás is bőven ad lehetőséget az amerikai börtönök sajátos, belső szabályainak megismerésére. Skip Donahue (Gene Wilder) és Harry (Richard Pryor) egy fatális véletlen és tragikus hiba folytán kapnak fejenként 125 évet egy meglehetősen komoly felszereltségű és méretű börtönben. A két ártalmatlan fickó persze szeretné ép bőrrel megúszni a beilleszkedést, és kacagtató módon igyekeznek ezért mindent elkövetni. (De sajnos helyzetük az igyekezet dacára inkább csak tovább romlik.) Eközben pedig kialakul egy szökési terv is a fejükben, melyhez barátokat, segítőket is találnak. Sydney Poitiers egy fantasztikus poénokkal teli művel alkotott, melyben Gene Wilder és Richard Pryor valósággal sziporkáznak. Igazság szerint egy kihagyhatatlan filmről van szó, melyet aki nem látott - és szereti a vígjátékokat - egy valóban nagy élménnyel lett szegényebb.

Fortress - 33 emelet mélyen a pokolban (1993) 

A lista 10. helyén Stuart Gordon filmje egy közepes színvonalon kivitelezett, de valójában kiemelkedő alapsztori megfilmesítése. A történet 1993 -ból nézve (amikor a film elkészült) a jövőben játszódik, mégpedig 2013-ban, amikor az USA diktatúraként működik. Az emberek életébe beleszól a kormány: szabályozzák például azt is, hogy ki hány gyermeket vállalhat. A főhős, John Brennick (Christopher Lambert) feleségével együtt vét a szabályok ellen így a hatalmas, 33 emelet mély Fortress börtönbe kerül ahonnan persze azonnal szökést tervez. A film érdekes koncepciókat vet fel arról, hogy milyen lehet egy szuperbiztos börtön. Jók a megjelenítések, meggyőző Christopher Lambert játéka is, de a film igazi erőssége maga a történet. Elgondolkodtató ugyanis, hogy a jövő diktatúráiban milyen lehet egy szökésbiztos szuper-börtön, ahol a szadista igazgató kénye-kedve szerint zsarnokoskodhat mindenkin, miközben az emberek fejébe láthat és műszereivel fájdalmat okozhat az elítélteknek. A filmben Brennick szembeszáll a börtön vezetőjével (Kurtwood Smith) és jól megszervezett szökésével bebizonyítja, hogy az emberi találékonyság és elszántság bármire képes. A Fortress több szempontból gyenge munka, nagy színészi teljesítményeket sem láthatunk benne (erre mondjuk maga a forgatókönyv sem kínál túl sok lehetőséget) és látvány téren is láthattunk már jobb alkotásokat.  ... Ugyanakkor ... 1993 -ban az egyik első olyan film volt, amelyik formabontó futurizmussal közelítette meg a jövő börtöneinek világát és eredeti történettel ábrázol egy olyan világot, mely képes gondolatokat ébreszteni a nézőben. (Ez pedig valljuk meg több, mint amire sok száz más filmes alkotás képes.)

Börtöncsapda – Death Warrant (1990)

Deran Sarafian, örmény származású amerikai rendező 1990 -es filmje nagyon sok degradáló kritikát kapott már, és az IMDb -n is elképesztően lepontozta a 11 ezer amerikai szavazó. Gondolom most is kapok majd hideget-meleget, amiért ide mertem "hozni" (a legjobb 12 -be), de bevállalom ezt, elvégre mint minden lista, ez is szubjektív (és egy fajta saját ízlést takar). Legyen hát egyéni a dolog és vállalja fel a kis elfajzásokat is, lesz ami lesz alapon. Tény, hogy a Börtöncsapda nem az évszázad filmje, de azért egyáltalán nem olyan rossz alkotás, mint amilyennek éveken át kikiáltották. Jean-Claude Van Damme egy speciális rendőrt alakít, akinek egy börtönben kell nyomozást folytatnia, mégpedig rejtélyes halálesetek ügyében. Beépülése egyáltalán nem zökkenőmentes és még az alvilág egyik "nagyágyújával" az Álomhozóval is meg kell küzdenie odabent. A filmet annak idején, alig 17 évesen láttam a moziban és talán kicsit elfogult vagyok, de megmaradt emlékeimben - a börtön viszonyok közé került zsaru figurája miatt. Márpedig ha egy filmre emlékezünk 26 év után is, akkor az nem lehet annyira rossz. És nem is az. Jók a verekedések, érdekes a történet, fordulatos a cselekmény. Bevállalom, hogy a 9. helyre tegyem.  

8. Menekülés Absolomból – No Escape (1994)

Martin Campbell rendező neve többnyire a James Bond filmek kapcsán ugrik be az embernek, hiszen többek közt ő instruálta a Casino Royalt (az IMDB -n egyik legtöbbre értékelt Bond-filmet) és az 1995-ös Golden Eye -t is, ami viszont szerintem az egyik legjobb Bond-alkotás. A Menekülés Absolomból sztorija azért különleges, mert egy sajátos büntetési módot mutat be. Ennek lényege, hogy egy szuper-börtön kezelhetetlen foglyait egy olyan szigetre szállítják, ahol önállóan élhetnek - nagyjából középkori körülmények között - és csupán a másik rabcsoport bandájától kell tartaniuk. És persze a szigetet soha nem hagyhatják el. Az egész furcsaságot egy elítélt katonatiszt, Robbins kapitány (Ray Liotta) odaérkezésén keresztül vizsgálhatjuk meg. Az elszánt és szökésre kész katona, azért kerül a szigetre, mert megölte felettesét, majd a normál-börtönben is függelemsértést követett el. A szigeten szembe kerül a "rosszak" vezetőjével, Marekkel (Stuart Wilson), majd átszökik a "jók" táborába. Itt élnek, egy maguk építette erődben azok a rabok, akik valamivel emberségesebbek. Vezetőjük az Atya (Lance Henriksen). Robbins persze megszökik a szigetről, hogy tisztázza önmagát és megmutassa a világnak a sziget létezését. A Menekülés Absolomból azért emelkedik ki a börtönös filmek sorából, mert egy különleges elképzelést tár elénk arról, hogy milyen lehet egy börtön, ahol a középkorba csöppenve élnek és harcolnak az elítéltek. 

7. Az utolsó erőd – The Last Castle (2001)

Rod Lurie 2001-es filmje, "Az utolsó erőd", nem egy hétköznapi börtönfilm. Lurie -nek David Scarpa érdekes történetét kellett feldolgoznia, és kijelenthetjük, hogy mind a forgatókönyv, mind a rendezés átlagon felülire sikeredett. A sztori szerint egy bizonyos Irwin tábornokot (egy három csillagos generálist), akit Robert Redford jelenít meg a filmben, 10 év börtönre ítélnek, parancsmegtagadásért. Az idősödő parancsnokot ámulva fogadják a börtönlakó katonák, hiszen ennyire magas rangú elítélt még nem raboskodott köztük. A köztiszteletben álló tábornok hamarosan az elítéltek vezetőjévé lép elő, mert katonaként kezeli őket, visszaadva nekik méltóságukat. A helyzet akkor kezd komplikálódni, amikor a vezetésre született Irwin, és a komplexusokkal teli, pitiáner börtönparancsnok Winter ezredes (James Gandolfini) rivalizálni kezdenek egymással. A film végére a két tiszt harca teljesen elfajul, és egy fordulatos börtönlázadásba torkollik, miközben megmutatkozik, hogy mi a különbség egy emberi által tisztelt vezető és egy hatalmaskodó, sunyi bürokrata közt, akitől csak hatalma miatt tartanak az emberei. Redford és az azóta már meghalt Gandolfini zseniálisat alakítanak, így az Utolsó erőd méltán kerülhet listánk 7. helyére.

6. Halálsoron – The Green Mile (1999)

A "Halálsoron" az a film, amitől kötelező elájulnia minden önmagára valamit is adó elemzőnek. Kétségtelen, hogy az IMDb -n 8,5 pontra magasztalt alkotás a kritikusok kedvence. Igazság szerint én sem mertem mellőzni listámról, nehogy széttépjen a népharag. (Persze még így is húzhatom a nyakam, hogy "csak" a 6. helyre merészeltem tenni.) Pedig a Stephen King története alapján, Frank Darabont által 1999-ben megrendezett film annyira azért nem nagy szám. Eleve rekord hosszúságú (188 perces), amit valljuk meg, kihívás egy ültő helyben végigszenvedni. Bár Tom Hanks nagyot alakít, a zavaros fantasztikummal átitatott kiteljesedés nem mindeni számára akkora truváj. Ugyanakkor persze jó film és teljes joggal érdemli meg a lista hatodik helyét. 

5. Szökés Alcatrazból - Escape from Alcatraz (1979)

Ez az a film, amivel bevallom elfogult vagyok. Ennek egyik oka, hogy 1996 -ban magam is jártam a San Francisco partjainál fekvő Alcatraz szigetén és egészen elbűvölt a Szikla különleges hangulata. (élményeimről írtam is honlapomon) Másrészt Clint Eastwood -ot az egyik nagy kedvencemnek tartom és ebben a filmben nagyon hiteles alakítást nyújt. A szakma nagy öregjének számító Don Siegel rendező (aki mellesleg a Piszkos Harry instruktora is volt) nagyot alkotott. Az eredeti történetet feldolgozva, nagy hitelességgel mutatja be Frank Morris hihetetlen szökését az akkori világ legbiztonságosabb börtönszigetéről az Alcatrazról. Az egész valós eseményeken alapul, hiszen 1962 -ben három ember valóban megszökött a Szikláról. (Bár az ma sem bizonyított, hogy túlélték e az egészet, az alig pár fokos óceánban.) Minden esetre a film érdekesen mutatja be a történetet, miközben elénk tárja (az eredeti helyszínben forgatva) az 1960-as évekbeli Alcatrazt. A lista ötödik helyére nehéz lenne más filmet elképzelni. 

4. Egy ártatlan ember – An Innocent Man (1989)

A börtönös filmekről készült listákból rendszerint kimarad a Peter Yates által 1989 -ben megrendezett "Egy ártatlan ember", mely Tom Selleck egyik legjobb filmje. A sztori olyan, mely mindenkit érdekel, hiszen bárkivel megeshet: egy átlagos amerikairól, Jimmie Rainwood -ról (Tom Selleck) szól, akinek lakásába egy este, rendőri tévedés nyomán nyomozók hatolnak (és megsebesítik). A korrupt rendőrök tévedésük beismerése helyett kábítószert rejtenek el a férfi lakásán, hogy igazolják rajtaütésüket. Innentől Rainwood élete gyökerestől felfordul: hat évre ítélik és börtönbe vágják. A börtönben aztán a férfi megtanulja, hogy a "kóter" egy teljesen másik világ, ahol csak az erő, a tekintély és a barátokkal való összetartás számít. Meg kell tanulnia megvédenie magát és még egy gyilkosságot is be kell vállalnia. Közben Rainwoodnak határoznia kell arról is, hogy szabadulása után bosszút akar e állni az őt ártatlanul börtönbe juttató, korrupt zsarukon?! A film fordulatos, színvonalas, érdekes és életszerű. Átélhetően mutatja be, hogy milyen dilemmák és veszélyek várnak az  ártatlanul börtönbe kerültekre és milyen elszántság kell a túléléshez.

3. A bosszú börtönében – Lock Up (1989) 

Ha van film, mely életkorunkból adódóan nagy kedvencünk lehet, akkor az az 1989 -es, John Flynn által megrendezett "Bosszú börtönében". Mikor kamaszként először láttam a moziban nagyon tetszett és utána a haverokkal napokig beszélgettünk róla. Később felnőtt fejjel már másként tekintettem rá és észrevettem gyengeségeit, hibáit is. Ugyanakkor a tetszés megmaradt. A filmben Stallone 43 éves, ereje teljében van és kirobbanó formát mutat. Maga a történet egyszerű és mégis zseniális: Frank Leone elítélt (Sylvester Stallone) a börtön parancsnokának, Warden Drumgoole -nak (Donald Sutherland) az üldözöttjévé válik, mert korábban Leone egy másik börtönben raboskodva egyszer sikeresen megszökött a felügyelete alól. Drumgoole tehát bosszúra készül, de Leone felveszi a kesztyűt. A film fordulatokban bővelkedő módon kíséri végig a két ember harcát. Élvezetesek az akciójelenetek, látványos a kivitelezés. A lista bronzérmese ezért nem lehet más, csakis a Bosszú börtönében.

2. Pillangó – Papillon (1973)

A Pillangó - azaz Henri Charriére - igaz történetét először könyv formájában ismertem meg, és emlékszem a sztori szinte azonnal megnyert magának. A két világháború közt ártatlanul börtönre ítélt, majd egy Dél-amerikai fegyenctelepre (börtönszigetre) deportált és 15 évnyi fogság után sikeresen megszökött francia férfi kalandos története azonnal megtetszett és a könyv az egyik nagy kedvencemmé vált. A sztoriból 1973 -ban Franklin J. Schaffner rendezett színvonalas filmet, Steve McQueen és Dustin Hoffman főszereplésével. A drámaként megjelent alkotás történet-hűen mutatja be a Francia Guyanán a 30-as, 40-es években jellemző iszonyú börtön-állapotokat és a főszereplő hihetetlen szenvedéseit. A lista második helye egyszerre szól a történetnek, a rendezésnek és Steve McQueen nagyszerű alakításának. 

1. A remény rabjai – The Shawshank Redemption (1994) 

Valószínűleg nem okozok túl nagy meglepetést a lista első helyezettjével, hiszen "A remény rabjait" a világ legtöbb filmrajongója és kritikusa az egyik legjobb valaha készült filmnek tekinti. (Amivel én csak maximálisan egyetérteni tudok, hisz nekem is nagy kedvencem.) A "Remény rabjaiban" megjelenített megdöbbentően érdekes történet eredetileg Stephen King 1982-ben megjelent, kisregényeket tartalmazó könyvében, a Different Seasons -ben került a könyvesboltok polcaira. Akkoriban még a következő címet viselte: "Rita Hayworth and Shawshank Redemption." Ám 12 évvel később, 1994 -ben, az 56-os magyar menekültek gyermekeként Párizsban (egy menekülttáborban) született Frank Darabont fantasztikus filmet rendezett belőle. Az alkotás először nem aratott nagy sikereket, de idővel megnyerte a nézőket, és 2008-ban már például az Imdb-n leváltotta a Keresztapát is, a lista élére állva. Saját kritikánkban megindokoljuk, hogy miért olyan nagyszerű munka Remény rabjai, most csupán arra térnék ki, hogy ezt a listát miért vezetheti. A válasz: mert nem csupán bemutatja az USA 50-es és 60-as évekbeli börtön-viszonyait - egy zseniális történetbe ágyazva -  hanem ezen túl emberi megközelítéssel sajátos mondanivalót is nyújt egy nagyszerű rendezés és több fantasztikus színészi játék tolmácsolásában. Ez a mondanivaló pedig, hogy hogyan lehet az embernek mindent túlélnie, ha vigyáz arra, hogy legbelül megőrizze saját belső világát. Akár csak a főszereplőt Andy Dufresnét megformáló Tim Robbins és barátja Ellis Boyd "Red" Redding (Morgan Freeman). A film fantasztikus, méltán kerülhet listánk élére.

Zárszó: A lista természetesen támadható (hiszen szubjektív) és az is igaz, hogy az itt szereplő filmek közül 5 nem remekel az IMDb pontozásán: A börtöncsapda (5,6), a Fortress (5,8), a Vitathatatlan (6,1), a Maga a pokol (6,2) és a Bosszú börtönében (6,3) nem kaptak magas értékeléseket az amerikai filmes honlapon. Ugyanakkor az IMDb sem tévedhetetlen. A lista kialakításakor szóba kerültek döntéseinknél a következő börtönös filmek is, melyek a második, vagy harmadik 15 -ös listánkra bőven "ráférnének": Börtönpalota (1999), Hajnali mentőakció (2006), Bilincs és mosoly (1967), A 211-es cella (2009), A nagy szökés (1963), Az elítélt (2008), A 17-es fogolytábor (1953), Lángoló börtön (1987), A sitten (2004), A kísérlet (2001), Hurrikán (1999), Apám nevében (1993), Híd a Kwai folyón (1957), Az alcatrazi ember (1962), Stone (2010), A próféta (2009), A domb (1965), Gyerünk a börtönbe (2006), Tango és Cash (1989), A vér kötelez (1993), Visszatérés a paradicsomba (1998), Kegyenc fegyenc (2008), Amerikai história X (1998), Börtönregény (2011), Éjféli expressz (1978), Bangkok Hilton (1989), Bronson (2009), Éhség (2008)