Kezdőlap             Blog             Történelem             Filmek             Érdekességek             Kapcsolat            

Üdvözöllek a jegyzettar.hu honlapon!
Történelem, filmek érdekességek Harmat Árpád Péter tollából.

Egy Mars-utazás és Mars-kolónia létesítés problémái

Egy Mars-utazás és Mars-kolónia létesítés problémái

 

A Marson soha nem járt még ember, pedig a második legközelebbi bolygó hozzánk. A két égitest mozgását vizsgálva átlagosan 225 millió km -nyi távolságra van tőlünk, néha 60 millió km -re is megközelítjük egymást, - mint legutóbb 1988 szeptemberében, amikor csak 58,7 millió km volt a távolság - de a legtávolabbi pontokon 402 millió km is lehet közöttünk. Legközelebb egyébként a Vénusz van hozzánk: 42 millió km, ha közeledik és 258 millió km a legmesszebbi pozíciójában. A Vénusz bár méretét tekintve nagyon hasonló a Földhöz, felületén állandóan 400-500 fokos a hőség, így gyakorlatilag lehetetlen célpont a számunkra. Ezzel szemben a Mars némileg "barátságosabb" adottságokkal bír, globális átlag-hőmérséklete a földi Antarktiszéhoz hasonló: -60 fok. A jellemző a 50-100 fokos fagypont alatti hőmérséklet (bár kevés helyen és ritkán plusz fokok is előfordulnak, sőt akár 20 fokig is eljut a hőmérséklet a marsi egyenlítőnél). A napi hőingás ugyanakkor óriási: míg nappal - főleg nyáron - elérheti a 0 fokot, addig éjszakára visszahűl a klíma 80-100 fokkal (fagypont alá). 

Fontos, hogy nagyon erős - számunkra halálos -  a bolygófelszínen tapasztalható sugárzás, nincs sehol víz, - vagy csak nagyon kis mennyiségben fagyottan - és sokkal kisebb a gravitáció is, mint a Földön (az itteninek csak egyharmada, hiszen a Mars tömege nyolcada csupán a Földének, felszíne pedig egynegyede). A Mars sokkal kisebb a Földnél, 145 millió km2 -es felszíne majdnem annyi, mint bolygónk összes szárazföldje együttesen, nem kalkulálva a tengerekkel és óceánokkal. (Vagyis Mars felszín = Földi kontinensek, a tengerek és óceánok nélkül)

A Marson gyakorlatilag szinte nincs légkör  (a felszíni légnyomás 0,75% -a a földinek), és a kevéske légkörnek is 95% -a szén-dioxid. A bolygófelszín a sok vasoxid miatt vörös színű, mindent por borít és hatalmas kanyonok szabdalják a tájat. Rengeteg vulkán és kráter található a Marson, melyek együttesen kihalt, monumentális és idegen hatásúvá teszik a bolygót. A Valles Marineis szakadék 7 km mély és 200 km széles (nem elírás). Az Olympus Mons hegy pedig 27 km (!) magas és 600 km az átmérője (mellette csak apró dombocska a Mount Everest) A mostoha viszonyokat az ember csak űrruhában tudja elviselni, hosszabb távon pedig jól megépített, viharoknak és a sugárzásnak is jól ellenálló építményekben. (A Marsnak egyébként a Földhöz hasonlóan van holdja, mégpedig kettő is: a Phobos és a Deimos.)

Vagyis összefoglalva a Mars: hideg, sivár, barátságtalan, víz és levegő nélküli, halálos sugárzással "érintett" apró bolygó, melyen sem óceánok, sem növényzet, sem élet nincs (és talán nem is lesz soha). Legalábbis az eddigi kutatások ezt bizonyítják. Ám ha összevetjük a naprendszer többi bolygójával - például a már említett 500 fokos Vénusszal, vagy a gázóriás Jupiterrel - még így is messze a leginkább alkalmas arra, hogy egyszer lakhatóvá váljon. Az emberiség pedig meghódítandó célpontként is kezeli egy ideje, hiszen kedvező adottságai mellett a legközelebbi elérhető bolygó a számunkra.

A Holdon 1969 -ben már járt ember (Neil Armstrong), sőt 1969 és 1972 közt még további 5 alkalommal sikerült megismételni a "bravúrt". A következő lépés most már az első bolygó (és nem hold) a Mars lenne. Ám 1969 óta eltelt 48 év és még mindig ott tart az emberiség, hogy csak tervezget erről. Sőt, elképzelhető, hogy csak 1-2 évtized múlva valósulhat meg az első Marsra szállás.

Felvetődik közben a kérdés: miért is akarunk ennyire a Marsra lépni és ott kolóniát létrehozni? Több ok is megemlíthető: első helyen áll minden felfedezés fő mozgatórugója, a tudományos kíváncsiság, ami 525 éve szerepet játszott a nagy földrajzi felfedezések megindulásában, illetve ami az elmúlt évszázadban arra ösztönözte az emberiséget, hogy meghódítsa a bolygó legmagasabb és legmélyebb pontjait. Kolumbusz Kristóf 1492 -ben felfedezte Amerikát, majd a XVIII. századra feltérképeztük az összes kontinenst. Jött a XX. század: Edmund Hillary 1953 -ban megmászta a Mount Everestet (a Föld legmagasabb pontját) 1960-ban Jacques Piccard leereszkedett a Föld legmélyebb pontjába (Mariana árok) 1969-ben pedig Neil Armstrong a Hold felszínére lépett. Az emberiség mindig újabb és újabb lépésekkel terjesztette ki határait és ismerte meg egyre táguló környezetét. Most ott tartunk, hogy reális céllá vált számunkra eljutni 60-80 millió kilométernyi távolságba és a Mars felszínére lépni. Ha ez sikeres volna, az ugyanúgy lökést adna a tudomány fejlődése számára, mint ahogyan Amerika felfedezése is egy új korszakba vezette az emberiséget. 

Ugyanakkor műszeresen már megjelent az ember a Marson: először 1971 december 2-án, amikor a szovjet Marsz-3 űrszonda sikeresen leszállt a Mars felszínére. Az amerikaiak (Viking szondák) 1976 július 20 -án tettek először műszeres leszállóegységet a bolygóra. Később 1997 július 4-én a szintén amerikai Pathfinder, 2008 -ban pedig a Phoenix űrszonda szállt a Mars felszínére. Legutóbb 2012 augusztus 6 -án a Curiosity érkezett a Marsra, és talaj illetve szikla mintákat tudott venni (önjáró berendezésével). Az eredmények bebizonyították: korábban a Marsnak volt légköre és atmoszférája.

Mars-kolónia

Csakhogy a Marsra szállás mellett mind több szó esik egy kolónia létrehozásáról is a bolygó felszínén, mely állandó telepként működne és egyúttal kiindulópontként szolgálna nagyobb létszámú emberi közösségek esetleges későbbi áttelepítésére. Az igazi kérdés: ERRE vajon miért lenne szükség? A Föld jelenlegi állapotából és Stephen Hawking sötét jóslataibólkiindulva: a Föld lakhatósága időben erősen korlátozott. Ez azt jelenti, hogy erőforrásaink kimerülése, környezetünk romlása (környezetszennyezés), az általános felmelegedés, az ózonlyukak tágulása és az egyre nagyobb klímaváltozás néhány évszázadon belül teljesen tönkretehetik bolygónkat. Ha az emberiség időben talál átmenekítési helyet egy másik égitestre, akkor az ottani körülmények folyamatos javításával alternatív élőhelyet biztosíthat magának a legrosszabb eset bekövetkezéséhez. (Nyilván a fő prioritás: megmenteni a Földet, csakhogy ez nem biztos, hogy sikerül.)

A másik szempont: a csillagászok évtizedek óta tudják, hogy a Föld állandó veszélynek van kitéve a különböző meteorok, kisbolygók miatt, melyek előbb-utóbb eltalálhatják bolygónkat. Utoljára komolyabb ilyen katasztrófa 109 éve fenyegette a Földet. Ekkor a Tunguz-meteor csapódott Földünknek 1908 június 30 -án (pontosabban a felszín felett néhány kilométerrel robbant fel) de mivel "csak" 200 méteres átmérőjű volt, nem okozott globális katasztrófát. Ellenben 65 millió éve a dinoszauruszok kihalásáért felelős meteor 15 km -es átmérőjével már majdnem lakhatatlanná tette bolygónkat. Hasonló esemény sajnos bármikor bekövetkezhet. Ha a Föld egyszer egy 15-20 kilométeres átmérőjű kisbolygóval (vagy annál nagyobbal ütközne) az az emberiség kihalását okozná. Ha egy ilyen eseményt előre azonosíthatnának a kutatók, és rendelkezésre állna egy menekülési hely - például a Marson - akkor az emberiség egy részének lenne hova "átköltöznie". (De nyilván nem menekülhetne el mindenki.) Mindezek alapján talán nem túlzás kijelenteni: a Mars lakhatóvá tétele, a vörös bolygón emberi életre alkalmas telepek létrehozása az emberiség túlélése szempontjából fontos lépés. 

Hogy mikor kerülhetne sor arra, hogy ember lépjen először a Marsra? Nincs egyelőre fix, betervezett időpont. A NASA sajnos 2033 -nál előbbi időpontot nem tart valószínűnek, a 2012 -es alapítású holland Mars One szervezet pedig 2023 -as dátumot emleget (bár ezt módosíthatják). Az utazás időtartamát illetően is eltérőek a becslések, a legvalószínűbb az 1-1,5 év, ami iszonyúan sok. Ugyanakkor az USA komoly pénzeket költ olyan rakéta-programokra, melyek ezt jelentősen lerövidítenék.

Egy állandó telep kialakítása rengeteg problémát vet fel: honnan lenne elegendő vize a lakóknak (tudnának e vizet nyerni valahonnan), biztosítható lenne e a folyamatos levegő-ellátás, alkalmassá tehető e a telep élelmiszer-termelésre (mint a Mars mentőexpedíció c. filmben), milyen problémákat szülne a kisebb gravitáció (gyakorol e káros hatásokat az emberi szervezetre), mennyire lenne veszélyes a sugárzás tartós hatása, ha a lakosok űrruhában ugyan de időnként kilépnek a felszínre, ellenállna e kolónia épülete a folyamatos (és pontosan nem ismert erejű) esetleges felszíni viharoknak és mikro-meteorit becsapódásoknak? Az említett problémák miatt a legtöbb szakértő a Mars barlangjaibantartja leginkább kivitelezhetőnek az első telep létrehozását. A legfőbb eddig említett akadályok tudományos kérdések, de mi a helyzet az egyéb nehézségekkel?

Főként a szociológiai, társas problémák az érdekesek. Az emberiség eddigi története bebizonyította: MINDEN emberi közösségben előbb-utóbb felüti a fejét a széthúzás a szembenállás és idővel a háború vagy harc is. Hogyan lenne ez megakadályozható egy Mars kolóniában, ahol nincs lehetőség senkinek a távozásra, elmenekülésre. Milyen módon lehetne megakadályozni azt, hogy a kolónia lakói a folytonos bezártság és céltalanság miatt ne szenvedjenek mentális károkat? Hogyan kellene kialakítani a kolóniát úgy, hogy az legjobban hasonlítson a földi körülményekre? 

A válaszokat ma tudós-csoportok keresik: az életfeltételek biztosításának kérdéseire mérnökök, fizikusok és csillagászok, a társadalmi kérdésekre pedig pszichológusok és szociológusok próbálnak megoldásokat találni. A hollandok évek alatt bővítendő egyelőre néhány száz lakosú, az amerikaiak távlatokban még nagyobb létszámú közösséget akarnak kialakítani a vörös bolygón. Minderre 30-40 éven belül kerülne sor. Én a magam 45 évével talán már nem érem meg az ügy végkifejletét, de a mai huszonévesek bizonyára nagy eseményként fogják végignézni - akkor már holografikus kijelzőkön - az első Mars-város kialakítását. Nagy esemény lesz, az emberiség fejlődésének egyik fordulópontja.

Ám akár megérjük a Marsra-szállást, akár nem, érdemes lesz nyomon-követnünk a Mars "meghódítására" tett kísérleteket, az oda induló űrszondák felfedezéseit, a tudományos szenzációkat (melyekben szerintem lesz részünk)  és egyéb újdonságokat. A Mars az emberi kíváncsiság, tudás és találékonyság legújabb célpontja, ami önmagában érdekessé teszi számunkra.

Felhasznált anyagok:

  • Kereszturi Ákos: Mars - fehér könyv a vörös bolygóról. Magyar Csillagászati Egyesület, 2013.
  • Csillagaszat.hu portál
  • Rieth József: Anyagvilág rieth.hu
  • Mars bolygó - a vörös bolygó /web.archive.org/
  • Keresztúri Á - Tepliczky I.: Csillagászati tankönyv kezdőknek és haladóknak. mek.oszk.hu