Kezdőlap             Blog             Történelem             Filmek             Érdekességek             Kapcsolat            

Üdvözöllek a jegyzettar.hu honlapon!
Történelem, filmek érdekességek Harmat Árpád Péter tollából.

Az utolsó mohikán (1992)

Az utolsó mohikán (1992)

A nagy klasszikusnak tekinthető "Utolsó mohikán" (The Last of the Mohicans) Michael Mann 1992 -es rendezése az egyik legjobb történelmi kalandfilm az elmúlt 25 évből. Az alkotás James F. Cooper 1826 -ban megírt kitűnő regényéből lett megfilmesítve, mégpedig különösen élvezetes, izgalmas és látványos formában, a valaha megcsinált legjobb filmzenével. A közelgő nyári szabadságolások alatt, amikor a TV csatornák épp nem szolgáltatnak megfelelő filmeket és a foci VB meccsei sem kötnek le bennünket, különleges szórakozást nyújt ez az átélhető romantikus dráma, hihetetlen helyszíneivel, XVIII. századi ruháival és háborús csatajeleneteivel.

A történet szerint 1757 -ben vagyunk, éppen egy esztendeje robbant ki Európában az úgynevezett "Hét éves háború" (1756-1763), melyet Winston Churchill "a valódi első világháborúnak" nevezett, mivel ELŐSZÖR itt fordult elő a történelemben, hogy szinte minden kontinensen zajlottak harcok, ugyanazon nemzetközi konfliktusrendszer keretében. A nevezetes háborúban egyik oldalon Anglia állt, az akkoriban megerősödő és nagyhatalommá váló Poroszországgal szövetségben, míg velük szemben, a másik oldalon Franciaország viselt hadat, összefogva Ausztriával és Oroszországgal. A háború Európában bizonyos vitatott területekért folyt (például Poroszország - Ausztria közt Sziléziáért), Amerikában és Ázsiában pedig a legértékesebb gyarmatterületek (India, Amerika) birtoklása volt a tét. Indiából ebben a háborúban szorították ki az angolok a franciákat, Észak-Amerikában pedig óriási küzdelem folyt köztük a Nagy-tavak vidékéért és a Mississippi menti területekért. A megelőző évszázadban Franciaország ugyanis sikeresen gyarmatosítani tudta a Mississippi vízgyűjtő területét, a Szent Lőrinc folyótól kiindulva, egészen a Mexikói-öböl partján fekvő New Orleansig. 

A franciák és angolok 1756 -ban véres háborút kezdtek egymással, melynek során a franciák összefogtak bizonyos indián törzsekkel (pl. a huronokkal) és velük szövetségben harcoltak a vörös kabátosok seregei ellen (vagyis az angolokkal). Az indiánok nagy számú részvétele miatt a küzdelem "francia - indián háború" néven vonult be a kontinens krónikájába. A küzdelem során fokozatosan az angolok kerültek fölénybe, végül 1763 -ra sikeres visszaszorították a franciákat északra, egészen Kanadába. A film cselekménye azonban még a háború kezdetén játszódik, amikor az erőviszonyok még szinte teljesen kiegyenlítettek voltak.

A történet középpontjában a britek kezén lévő William Henry erődöt parancsnokló Munro alezredes és két gyönyörű lánya, Cora és Alice állnak, akik a film elején épp édesapjukhoz igyekeznek eljutni. (Az alezredest Maurice Roeves, a lányait pedig Madeleine Stowe és Jodhi May alakítja.) A lányok úti-célját, vagyis apjuk állomáshelyét jelentő erőd a Lake George partján, Bostontól nagyjából 300 km -re nyugatra fekszik és épp erős francia ostrom alatt áll. A támaszpontot 1757 nyarán egyébként valóban szorosan zárta körbe a Montcalm tábornok vezette francia sereg. A lányok erődbe jutása egyáltalán nem tűnt tehát könnyű feladatnak. [A következő bekezdés spoilert tartalmaz.]

A Munro alezredeshez igyekvő kis csapatot egy indián vezeti, Magua, aki csak látszólag szolgálja az angolokat, valójában a franciáknak dolgozik, mert leszámolni valója van a brit ezredessel. Az áruló Magua tőrbe csalja a briteket, így a két nő is halálos veszélybe kerül. Ekkor azonban felbukkan a film központi alakja, az indiánok közt nevelkedett Nathaniel (Daniel Day-Lewis) és két mohikán társával (Unkasszal és Csingacsgukkal) együtt kimenekíti a csapat tagjait, szorult helyzetükből. Miközben Nathaniel, (indián nevén Sólyomszem) segít a lányoknak eljutni az ostromlott angol erődbe (apjukhoz), kölcsönös szimpátia alakul ki közte és Cora (az idősebb lány) között. Sajnos azonban a briteknek fel kell adniuk az erődöt, így a lányoknak újból útra kell kelniük, a támaszpont védőivel együtt.

A győztes franciákkal kötött alku nyomán békésen távozó 2000 embert azonban a franciákat támogató indiánok megtámadják és óriási vérengzésbe kezdenek. Az ezredes elesik, a lányok pedig huron fogságba kerülnek. Érdemes megjegyezni, hogy az említett vérengzésről sokáig úgy tudta a történettudomány, hogy 1500 halálos áldozattal járt, ám újabban egyes kutatók felvetették, hogy ez csupán gyarmati propaganda volt és valójában néhány száz angolt öltek meg. Akárhogyan is volt: a filmnek ez a jelenete az egyik legvéresebb módon idézi fel a küzdelmet.

A film történetének vége valóságos drámát hoz: a véreskezű Magua a lányok életére tör, megkínozza és megöli a Corához férjül szánt angol tisztet, Heywardot (Steven Waddington), majd Unkaszt, és az ezredes fiatalabb lányát, Alice -t is. Végül Csingacsguk végez Maguával, de a mohikán törzsből csak Csingacsguk marad, ő az utolsó mohikán.

A film története rengeteg információt szolgáltat egy európaiak számára kevéssé ismert háborúról, mely Észak-Amerika birtoklásáért folyt az angolok és franciák között, a XVIII. század közepén. Korhűek a ruhák, a fegyverek és a harci események is. Michael Mann számtalan véres jelenettel gazdagította a film látványvilágát, melyek szokatlan realizmussal hatnak ránk és egyszerre borzasztanak el, illetve fokozzák végsőkig idegeinket. A Magua vezette huronok támadása alatt például szinte mi is jelen vagyunk a védekező európaiak között. Átéljük az eseményeket, együtt szorítunk Nathanielnek és a nőket mentő mohikánoknak. A tomahawkokkal megvívott gyors és véres párharcok a zenei aláfestésekkel együtt ütős kombinációt alkotnak. Hatásosak, szinte a székhez szegeznek bennünket.

Nathaniel alakja felkelti a néző érdeklődését, hiszen fehér létére a mohikánok közt nőtt fel, miközben átvette értékrendjüket: a természet tiszteletét, a becsület és igazság mindenek elé helyezését. Ezekkel az elvekkel pedig mindkét európai harcoló féltől jelentősen különbözik. Érdekesség, hogy a film megjeleníti az amerikai fehérek (milícia) és az angolok közti feszültséget is, előre vetítve, hogy noha 1757-ben még együtt harcolnak a közös ellenség franciák ellen, alig 18 évvel később már egymással vívnak majd háborút (ez lesz az amerikai függetlenségi háború 1775 és 1783 közt). Mann elrejti filmjében a fajgyűlölet és fehér felsőbbrendűség utalásait is, például abban a jelenetben, ahol Munro ezredes tárgyal Nathaniellel és a két mohikánnal (az erődben) kimutatva  az indiánoknak szóló brit gőg egyértelműségét.

Sajátos a Nathaniel és Cora közt kibontakozó vonzalom is, melyet a rendezés érdekesen mutat meg: a kikímélt életet élő, addig burokban nevelkedő fiatal lány és az őszinteséghez szokott, nyers "vadember" viszonyaként. Átélhető és heroizált a film végén Csingacsguk párharca Maguával, mely a film egyik érzelmi csúcspontja. Ami az egyéni színészteljesítményeket illeti: az Oscar-díjas Daniel Day-Lewis hatalmasat alakít ebben a filmben, csak úgy, mint Madeleine Stowe az ezredes lányának szerepében.

Összességében Az utolsó mohikán egy izgalmas, fordulatos, gazdag látványvilággal, illetve történelmi hűséggel felruházott, könnyen átélhető kalandfilm, melyből tanulhatunk és amely igazi filmélménnyel ajándékoz meg bennünket. Értékelésünk: 4,5 csillag.

 

***