Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

Három óriásplakát Ebbing határában (2017)

Három óriásplakát Ebbing határában (2017)

 

Műfaját tekintve drámaként került a világ mozijaiba, a "Three Billboards Outside Ebbing, Missouri" (Három óriásplakát Ebbing határában) és a kritikusoknál szinte azonnal sikert aratott. A filmrajongók körében valamivel mérsékeltebb volt a lelkesedés, de náluk is bőven átlag feletti eredményeket produkált. Az IMDb -n 152 ezer szavazat után most is 8,3 ponton áll. Kérdés azonban: mi a sztori titka? Mitől annyira jó, illetve tényleg annyira jó e, mint ahogyan sokan állítják? Nos, első megtekintésre elmondhatjuk: valóban különleges és elgondolkodtató filmről van szó. Az Amerikai Filmakadémia 7 kategóriában jelölte Oscar díjra (viszont cikkünk megírásakor még nem tudjuk, hogy nyert e és ha igen hány szobrocskát).

A történet megtekintése után az első gondolat az volt bennem, hogy ebben a sztoriban nyomorult életű emberek felülemelkedését láthatjuk saját sorsuk gyötrelmein. A kulcsszereplők ugyanis olyan hétköznapi emberek, akik egytől egyig saját démonaikkal és élethelyzeteikkel küszködnek (végig a film alatt). A főszereplő, Mildred egy átlag 60 éves vidéki, amerikai nő, aki óriási traumán esik át, amikor 7 hónappal korábban elveszíti kamasz lányát. A megrázó eset előtt az idősödő nő, férjétől elválva, maga neveli tizenéves gyermekeit ám egy nap, 16-18 körüli lányát ismeretlenek brutálisan megerőszakolják, majd megölik és elégetik. A katasztrófa után Mildred kőkeményen tartja magát, miközben másik gyermekét szintén kamasz fiát neveli tovább.

A másik főszereplő a helyi serif, Willoghby (Woody Harrelson), aki ugyan ideálisnak tűnő életet él, hiszen gyönyörű, fiatal felesége szereti, gyermekei imádják és a kisváros lakói is tisztelik, ám hasnyálmirigy rákkal küzd így már sajnos nem sok ideje van hátra. Helyettese, Dixon (Sam Rockwell) fura, gyűlölködő figura, aki egészséges ugyan, de ő meg magányosan, feleség, vagy barátnő nélkül, gyermektelenül, tengődik idős édesanyjával. Mindene a munka, de idővel azt is elveszti. Mindannyian boldogtalanok, szerencsétlenek. 

Mildred azonban kiemelkedik közülük, amikor elhatározza: tesz valamit azért, hogy lánya gyilkossági ügyében végre történjen valami elmozdulás és kibérel a városhoz vezető út mentén (ahol lánya is meghalt) három hatalmas hirdetőtáblát, melyekre provokáló feliratokat helyeztet el:

Miközben haldoklott, megerőszakolták.

Még mindig nem tartóztattak le senkit.

Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnők?

A hatás azonnali: a rendőrök rögtön megpróbálják kideríteni, ki a táblák bérlője. Ám miközben erre rájönnek, az is kiderül számukra, hogy a plakátok valójában nem sértenek semmilyen törvényt (bár őszintén szólva bennünk azért felmerült a személyiségi jogok megsértése, a rágalmazás, illetve a hitelrontás esete, ha Magyarországon tennének ki egy rendőrfőnökről hasonló feliratokat.) A filmbeli városka élete felbolydul: a többség a közkedvelt rendőrfőnök pártjára áll, még a helyi fogorvos is a lehető legdurvábban bánik Mildreddel (amiért azért megfizet rendesen). 

Miközben továbbra sem sikerül kideríteni a gyilkosok kilétét (erre a film végéig nem kerül sor) a film fő karakterei hihetetlen fejlődésen mennek keresztül, Martin McDonagh rendező EBBEN óriásit alkot. A serif felülemelkedik az őt vádoló táblák okozta sérelmeken, nagyvonalú lesz Mildreddel, csakúgy mint halála előtt megírt levelében, melyben helyettesét jó rendőrnek minősíti és szeretetre inti a sok gyűlölet helyett. Számomra Willoghby serif a sztori legnagyobb karaktere és legnagyobb formátumú alakja. Hasonlóan pozitív figura Dixon is, aki a levelet követően megváltozik, igaz emberré válik és segíteni próbál Mildred ügyében. Végül óriási karakter maga Mildred is, aki mérhetetlen tartással, büszkeséggel és erővel viseli sorsát, igazáért küzdve a végsőkig. 

Hármójuk sorsát figyelve a néző akaratlanul is önmagába néz és megfogalmaz egy kérdést: " ... valóban annyi panaszkodni valóm van és tényleg annyira rossz az életem, mint olykor hiszem?" Ösztönösen tisztelni kezdjük a szereplőket, az életét bátran eldobó serifet, a lányáért és igazáért harcoló magányos családanyát és a saját korlátain átlépő serif-helyettest. 

Ami a színészi teljesítményeket illeti, mindhárom kulcsfigura megformálója óriási alakít: fantasztikus Frances McDormand, Woody Harrelson és Sam Rockwell is. Kétségtelenül maradandót nyújtanak, olyasmit, amire a moziból kijövetel után is még hetekig emlékezünk, sőt később is "bennünk marad". (Talán örökre.) A történet, a rendezés és a játék is nagyívű, értékes sőt földhöz vágó. A tanulság pedig egyszerre fogható meg a három kulcsfigura élete szempontjából: küzdeni kell igazunkért, fejet felszegve, az életben mindig a szépet, a jót és a szeretetet kell észrevennünk és végül: csak akkor lehetünk teljes emberek, ha olykor képesek leszünk felül emelkedni önmagunkon.

Azok számára, akik képesek befogadni a történet üzeneteit, ez a film nem egy egyszerű dráma, hanem egy óriási útravaló élete folytatásához és ha van valami, ami Oscart érdemel(ne), akkor ez mindenképpen.

Értékelésünk: 8 / 10. 

***