Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

A Merkúr, a Vénusz és a Mars jellemzői

A Merkúr, a Vénusz és a Mars jellemzői

 

Más bolygók elérése, felfedezése, sőt lakhatóvá tétele sok-sok éve foglalkoztatja már a tudományt és bár eleinte csak a sci-fi irodalom (regények, filmek egész sora) foglalkozott a témával, napjainkban mind többször hallunk a dologról a nemzetközi médiában. Korábban társblogunk foglalkozott már a Mars terraformálásával, ezúttal a környező kőzetbolygók összevetésére vállalkoztunk (legalábbis az elérés és lakhatóvá tétel szempontjából). Ami a környező égitesteket illeti, összesen három található olyan közelségben, hogy egyáltalán felmerülhessen elérésük (emberi legénységgel), ezek pedig a Hold, a Mars, a Vénusz és a Merkur.

Mind kőzetbolygók, vagyis szilárd felszínű bolygótestek, nagy átlagsűrűségű, vasból, és/vagy vas-szulfidból álló maggal. Kiemelendő még a Hold, mely kicsit kilóg a sorból két szempontból is: egyrészt mert a Föld körül keringő égitest (mellékbolygó, vagy hold, égitestek közti "besorolását" tekintve), másrészt pedig mert az ember már meghódította, mégpedig összesen 6 alkalommal: 1969 július 20 -án (Neil Armstrong), 1969 november 18-án, 1971 február 5-én, 1971 július 30-án, 1972 április 21 -én és végül: 1972 december 11-én. A másik "emberközeli" bolygó a Mars, mely a legtöbbet szerepel a sci-fi irodalomban (lásd: "marslakók"), ám még soha nem sikerült felszínére emberi legénységet juttatni. Ugyanakkor szondákkal már feltérképezték vörös szomszédunkat, sőt 1972 december 2-án először a történelemben műszeresen is megtörtént a Marsra-szállás (Marsz-3 szovjet űrszonda). 

Ami az említett kőzetbolygók adottságait, jellemzőit és alapadatait illeti: a Vénusz hasonlít leginkább a Földhöz, hiszen mérete, tömege, összetétele nagyon közel áll bolygónkéhoz. (Lásd fenti táblázat adatait) Mindezek miatt az Esthajnalcsillagot (a Vénusz másik elnevezése) Földünk testvérbolygójaként is emlegetik. Az elnevezésben annak is nagy szerepe van, hogy a Vénusz van hozzánk legközelebb, a két égitest egymáshoz legközelebbi pozíciójában "csak" 38 millio km a távolság köztük. (Összehasonlításul a Hold 384 ezer km-re van.) Ugyanakkor más téren egyáltalán nem hasonlít bolygónkra: felszínén közel 500 fokos a hőmérséklet, óriási a légköri nyomás (majdnem százszorosa a földinek), nagyon erős az üvegházhatás és folyamatosak a kénsavas esők, illetve a több száz kilométeres szélviharok. (A nagyon komoly üvegházhatás miatt forróbb a felszín, mint a Naphoz sokkal közelebbi Merkúron.) A Vénusz gyakorlatilag egy tűzforró pokol, teljesen alkalmatlan emberi ott tartózkodásra (még a legkomolyabb űrruhákban is kockázatos lenne). A bolygófelszín vulkánokkal teli, a légkör 96% -a pedig CO2. A legújabb kísérletek szerint a Vénusz felszínétől számított 50 km-es magasságban már az ember számára is elviselhető körülmények jellemzőek, így egyes kutatók szerint sajátos lebegő állomások formájában egyszer még megvalósulhat a Vénuszon lakható telepek kialakítása. 

Merkúr apró bolygó, mely a Naphoz legközelebbi pályán kering, átlagosan alig 58 millió km -re tőle. (A Föld majd háromszor messzebb van a Naptól.) Felszíne változatos, sok tekintetben a Holdéra emlékeztet, de kráterei nagyobbak és több is van belőlük. A hőmérséklet nagyon szélsőséges: a Nap felőli oldalon 400 fok fölé emelkedik, míg az ellen-oldalon mínusz 185 fokig süllyedhet. A Merkúrnak gyakorlatilag nincs légköre (csak nagyon minimális) így a felszíni nyomás is mindössze 2 · 10–12  millibar (2 billiomod millibar). A káros sugárzás legalább hatszorosa a Földinek, így ez az égitest sem éppen ideális hely bármiféle terraformálásra. Ráadásul a gravitáció majd harmada a földinek. (A Földön: 9,807 m/s², a Merkúron: 3,701 m/s²) A Merkúr nagyon lassan forog tengelye körül, egy fordulat ideje: 58,6 nap, miközben a Napot 88 nap alatt kerüli meg. (Így furcsa módon a Merkúron egy nap 58, egy év pedig 88 napból áll.) Erről a bolygóról tudunk a legkevesebbet, bár a MESSENGER űrszonda 2004 -ben elindítva, egészen 2015 -ig kutatta a Merkúrt és küldött róla adatokat, melyekből hatványozottan többet tudtunk meg róla, mint a megelőző évtizedek alatt összesen. 

Ami a Marsot illeti: erről a szomszédunkról tudunk a legtöbbet. A "vörös bolygó" hőmérséklete áll legközelebb az ember számára elviselhetőhöz, hiszen egyenlítőjén gyakran van 0 fok körül (sőt ritkán plusz hőmérsékletek is előfordulnak). A jellemző a -40 celsius (ez az átlag is), ami lényegesen "barátibb" mint a Vénusz és Merkúr 400-500 fokos tűzforró pokla. A légköri nyomás is mérhető (a Merkúrral ellentétben), csak éppen nagyon minimális, mindössze 7,5 millibar (szemben a földi 1013 millibarral). Ugyanakkor a kozmikus sugárzás iszonyúan magas szintű a Mars felszínén, negyvenszerese a földinek, ami elviselhetetlen az ember számára. A gravitáció hasonló a Merkúréhoz, 3,711 m/s² vagyis alig több, mint harmada az itteninek. (pedig a Mars nagyobb, ami megmagyarázza, hogy miért tekintjük a Merkúrt az egyik legsűrűbb anyagú bolygónak). A Mars felszínén, hatalmas hegyek húzódnak, melyek némelyike akkora, hogy a Mount Everest csak dombocska mellettük. Ilyen az Olympus Mons, mely 27 ezer méter magas. Jelentősek a szakadékok is, a Valles Marineis például 7 ezer méter mély és 200 km széles. A rendkívül ritka marsi légkör 95% -a CO2 (hasonlóan a Vénuszhoz) és 3% a nitrogén aránya. A Marsnak két holdja is van (a Vénusznak és Merkúrnak nincs holdja), az elnevezésük: Phobos és Deimos. A legújabb kutatások szerint a Marson felszín alatti jég formájában jelentős vízmennyiség is található.  

Összességében a Merkúr - Vénusz - Mars összevetésben egyértelműen a Mars az, amelyik a legközelebb áll az ember számára elviselhetőhöz (mind hőmérsékletét, mind egyéb körülményeit tekintve). Ugyanakkor egyáltalán nincs mágneses tere, így felszínén az ember számára veszélyesen magas a kozmikus sugárzás szintje. Az emberi ott tartózkodás és "élhetőség" szempontjából alighanem EZ az egyik legfőbb probléma a bolygóval.

Tény, hogy az emberiség által eddig megismert bolygók, holdak és más égitestek az élet kialakulása (vagy fenntartása) számára meglehetősen mostoha viszonyokat mutatnak. Az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban persze "tágulhat" ez világkép és megismerhetünk hatékonyabb űrutazási módokat, melyek révén messzebbre is "ellátogathatunk" élhető exobolygókat keresve, de egyelőre be kell látnunk: a Föld az egyetlen élőhely a számunkra. Meg kellene tanulnunk (éppen ezért) sokkal jobban vigyázni rá. 

 

***