Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

Ferdinand (2017)

Ferdinand (2017)

 

Soha nem volt könnyű feladat elemzést vagy kritikát írni rajzfilmről (animációról), de a Ferdinánd annyira élvezetes alkotás és annyi mondanivaló, illetve szépség van benne, hogy valójában nem nehéz recensiót készíteni róla. Szilveszter előtt kitűnő kikapcsolódás lehet a család számára, hiszen kicsiknek, nagyoknak és felnőtteknek is tartogat megható, tartalmas, vicces és nevettető pillanatokat.

A történet önmagában is egy kedves sztori, eredetileg Munro Leaf "tollából", még az 1936 -os esztendőből. Ekkor készült el ugyanis az alapmese, melyet aztán most elővett Carlos Saldanha és csapata. A rajzok gyönyörűek, a környezet nagyon szép, az összhatás pedig pozitív energiákat és feltöltődést adó. 

A mese helyszíne egy olyan spanyolországi ranch, ahol bikákat nevelnek különböző madridi viadalok számára. A főszereplő állatok, mind ennek a bizonyos ranchnak a lakói, köztük Ferdinánd a jószívű kis bika borjú is, aki miután édesapja elhalálozik, megszökik a farmról. Főhősünk sajátos kis egyéniség: bika létére ugyanis egyáltalán nem vonzza a harc és a küzdelem, mi több, inkább a virágokat kedveli. Szökését követően azonban megtalálja a számára ideális életteret: egy olyan tanyára kerül, ahol temérdek virág van, nem kell bikaviadalokra készülni és szerető kisgazda (egy aranyos kislány) simogatja folyton az egyre nagyobbra növekedő borjút. Idővel azonban Ferdinánd - a gondoskodásnak hála - hatalmasra nő és sajnos a baj is növekszik a méreteivel együtt. Egy alkalommal például akaratlanul az egész falut felforgatja, amiért a hatóságok befogják és elveszik kisgazdájától. Ferdinánd ekkor visszakerül arra a bika ranchra, ahol felnőtt. Itt új barátokra lel: egy zsémbes kecskére, három jópofa kis sünre és öt bikára, akik vele együtt készülnek életük egyetlen (és sajnos utolsó) bikaviadalára.

Ferdinánd a ranch legnagyobb bikája, mégis a jóság, a kedvesség és a szelídség sugárzik lényéből. Egyénisége mindenkire hatással van: lassan eltűnik a bikákból a keménység, az érzéketlenség, a vadság, helyébe pedig az összetartás költözik a szívekbe. Ferdinánd és csapata ekkor elhatározza, hogy megszöknek, ám az akció balul sikerül - bár hihetetlenül látványos jelenetet produkál - és főhősünk újra a rendőrök kezébe kerül. Ekkor már nincs mese: Ferdinándnak a madridi arénába kell mennie, hogy sok tízezer néző előtt küzdjön meg El Primeroval, Spanyolország leghíresebb torreádorával. Ez a rajzfilm csúcspontja: a hatalmas, ám szelíd bikának harcolnia kell az életéért. 

A Ferdinánd az emberi értékek filmje: megmutatja a gyerekeknek, hogy az összetartás és a szeretet sokkal fontosabbak, mint a folytonos versengés és a korunkat eluraló állandó harc. A film egy pacifista történet a sokféleség elfogadásról és a barátság erejéről. Szükség is van az ilyen jellegű művekre, hiszen a mai tizenévesek körében egyre inkább uralkodóvá válik a felnőttektől átvett harciasság, mely érezhetően az empatikus készségek, illetve filantropizmus rovására alakítja természetüket. A Ferdinánd a mainstream "farkastörvényekkel" szemben haladva egészen más ideákat követ. Szerethető, kedves kis történet, kiváló szórakozás a család számára.