Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

A keselyű három napja (1975)

A keselyű három napja (1975)

 

A Robert Redford filmek egyik legjobbját 42 évvel ezelőtt, 1975 -ben rendezte Sydney Pollack, egy ragyogó kémfilmet alkotva, mely egyébként az egy éve elkészített "15 legjobb kémfilm" listánkon, az előkelő 4. helyet nyerte el tőlünk. A közel két órás (118 perces) amerikai thriller ("Three Days of the Condor") James Grady "A keselyű hat napja" című nagy sikerű bestselleréből készült, főszereplői közt pedig Redford mellett megtaláljuk a csodaszép és akkoriban csak 34 éves Faye Dunaway -t, illetve a már 1975 -ben is híres Max von Sydow -t és  a több, mint két tucat filmen túl járó Cliff Robertson -t. 

A sztori méltó egy ízig-vérig kémtörténetnek szánt alkotáshoz, mely már csak azért is figyelemreméltó, mert 1975 -öt írunk vagyis a hidegháború kellős közepénél járunk, amikor még nagyon komoly rivalizálás folyik az USA és a Szovjetunió között. Ekkoriban Washingtonban Gerald Ford, Moszkvában pedig Leonyid Iljics Brezsnyev hozta meg a legfőbb bel- és külpolitika döntéseket, virágzott a "kémvilág": az orosz ügynökök Amerikában, az amerikai ügynökök pedig a Szovjetunióban dolgoztak annak érdekében, hogy információkat szerezzenek a másik fél katonai fejlesztéseiről, illetve készülő külpolitikai lépéseiről. A gyanú körüllengte mind a Kreml, mind a Fehér Ház és a Pentagon irodáit, de a legnagyobb munkát az USA -ban a CIA, a Szovjetunióban pedig a KGB végezte. Mindkét szervezet egyszerre próbálta meg lebuktatni a másik fél hírszerzőit és közben beépíteni saját ügynökeit a rivális ország államigazgatási - katonai rendszerébe. Az 1950 -es évek óta tartó "kémharc" virágkorának utolsó nagy időszaka volt ez, a 80-as évek közepén kezdődő rendeződés előtt.

Innentől spoileres az elemzés.

A Keselyű három napja a felvázolt különleges történelmi környezetben játszódik, ám meglepő módon nem az amerikai - szovjet ügynökharc szerepel történetének középpontjában, hanem egy CIA -n belül zajló belső "háború". Egy különleges csoport ugyanis önállósítja magát és a CIA központi irányítástól függetlenül, saját szakállára kezd tevékenykedni. Ez a csoport dönt úgy, hogy felszámol egy CIA sejtet, mely egyszerű adatgyűjtőkből, irodalmárokból és a CIA legális vezetésének jelentéseket küldözgető ügynökeiből áll New Yorkban. Olyan ügynökökből, mint a Keselyű (Robert Redford), aki egy bizonyos napig "mezei" elemzőként csupán Amerika szerte megjelenő sajtótermékeket, kiadványokat és könyveket analizál. Ám egy nap nyomára akad a CIA rejtélyes és renitens szárnyának, amit haladéktalanul jelent is főnökeinek. A válasz nem késik soká: a titokzatos csoport lesújt a sejtre és bérgyilkosival mindenkit megölet az említett CIA irodában. Mindenkit, kivéve a Keselyű fedőnévre hallgató Joe Turnert, aki véletlenül megússza a vérengzést, mert épp ebédért van távol. Visszatérve ledöbbenve veszi tudomásul munkatársai (és barátai) halálát, ám nem sokáig tart nála a sokk, gyorsan magához térve elhatározza, hogy kinyomozza mi történt valójában. 

A film első szakasza az irodai vérengzésig tart, második szakasza a Keselyű nyomozását tárja elénk, majd a film zárását Redford győzelme adja. A film tempóján természetesen érezhető a 70-es évek lassúsága, ám mégis jók az akciók, élvezetesek az üldözéses jelenetek(mondjuk ezekből nem kapunk túl sokat) és izgalmas a történetvezetés is. Pollack, aki ennél a filmnél már negyedszer dolgozott együtt Redforddal, mesterien oldotta meg a feszültség fokozását: a leginkább izgalmas jeleneteknél háttérzene helyett a számítógépek, faxok, irodai gépek hangját halljuk a csenddel váltakozva. Ugyancsak kiemelkedő a bonyolult, szövevényes ügy kinyomozására vállalkozó Keselyű belső vívódásainak, gondolkodásának bemutatása, melyet később más filmekben is átvesznek a rendezők. 

A keselyű három napja igazi értékét, Redford és Faye Dunaway játéka adja. Redford a forgatáskor 39 volt, a szép színésznő pedig 34, így mindketten épp színészi pályájuk fénykorát élték. A történetben a Keselyű túszként tartja fogva a nőt, aki - talán a Stockholm szindróma miatt, talán mélyebb érzések kialakulása okán, de - beleszeret titokzatos fogvatartójába. Rövid románcuk szenvedélyes, de intellektuális is. Redford többször is beveti védjegyévé vált férfias, kutató nézését, Faye, pedig az a természetes szépség, akibe a 70-es években számtalan rajongó beleszeretett 15 és 105 között. 

A film nem az évszázad legjobb alkotása, de a maga nemében különleges mű, jól megszerkesztett forgatókönyvvel, mesteri feszültség fokozással, kevés akcióval, némi romantikus szerelemmel és a hidegháborús kémvilág megidézésével. Annak idején felélesztette a CIA -val szemben meglévő általános bizalmatlanságot (mely  egyébként 63-as a Kennedy-merénylet óta volt érezhető Amerika-szerte) és felelevenítette a Deep State megléte körüli érzéseket, melyek így együttesen pillanatok alatt nagy érdeklődést keltettek a film iránt. Érdekességként említeném meg, hogy 17 évvel a Keselyű bemutatása után, 1992 -ben készült el a Komputerkémek című film (eredeti címe: Sneakers), melynek főszerepét szintén Robert Redford játszotta és amely elemeiben párhuzamba állítható a Keselyűvel (szintén zseniális sztorival és színészi játékkal).

A keselyű három napját ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a kémfilmeket, a szövevényes históriákat és Robert Redford játékát. Legsikeresebb filmjeinek sorában (Mezítláb a parkban, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé, A nagy Gatsby, Távol Afrikától, A suttogó, Az utolsó erőd, a Kémjátszma) az egyik legjobb. Aki megnézi, annak érdekes két órában lesz része, a 70-es évek Amerikájába és kémvilágába csöppenve.