Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

A Bocskai-felkelés

A Bocskai-felkelés

/Harmat Árpád Péter/

 

A Bocskai István vezette, Habsburgok ellen irányuló erdélyi felkelés – melyet korábban még szabadságharcnak tartott a történettudomány - az oszmánokkal 1591 óta tartó 15 éves háborúnak az utolsó két éveiben (1604-1606 közt) zajlott. A harc tétje: Erdély sorsa és a magyarsággal szemben akkoriban fellépő osztrák elnyomás (vallási, politikai, gazdasági kizsákmányolás) folytatása vagy megszüntetésének kikényszerítése volt. Három főszereplője: Bocskai István bihari főnemes, I. Ahmed szultán és II. Rudolf Habsburg urakodó [lásd képünket].

A 15 éves háborúban (1591-1606) a Királyi Magyarország és Erdély (illetve Moldva és Havasalföld) összefogtak Ausztriával (Prágai szövetség), hogy együtt űzzék ki a törököket a Kárpát-medencéből. Ám az oszmánok mezőkeresztesi győzelme után (1596) Erdély külpolitikai fordulatot hajtott végre és egyszerűen visszatért a szultán hűségére. Ez a lépés – mely egyébként Báthory Zsigmond és a törökbarát párt „érdeme” volt – kiváltotta a Habsburgok ellenkezését. Bár Báthory Zsigmond lemondott törökbarát unokatestvére, András javára az új fejedelmet legyőzte a sellenberki csatában a Habsburg-barát havasalföldi vajda: Mihály (őt meg Basta, osztrák generális ölette meg, mert önállósodni akart). Ekkor az anarchikussá váló helyzetben II. Rudolf úgy döntött: katonailag megszállja Erdélyt, hogy a tartomány ne tudjon újra török kézre kerülni. Az osztrák haderő, Giorgio Basta tábornok vezetésével, mintegy 6 ezer császári katonával 1600 szeptember 10 -én bevonult Erdélybe.

Erdély osztrák megszállására válaszul Báthory Zsigmond (aki közben visszatért a hatalomba), majd Székely Mózes (a fejedelem hadvezére és híve) háromszor próbálta meg visszaszerezni a tartományt 1600 és 1603 közt, sikertelenül (goroszlói, tövisi, brassói csaták). Az osztrákok biztos kézzel uralták Erdélyt, sőt, soha nem látott elnyomásba kezdtek.

A felkelés előzményei

Basta generális, Erdély új ura a protestánsok üldözésébe kezdett, a népre pedig megfizethetetlen hadisarcot vetett ki. "Erdély népe olyan szegénységre jutott, hogy kapával törte fel a földet a gabonamagvak számára. Ezt innét Basta ekéjének mondották" - írta egy szemtanú. Hamarosan a királyi Magyarország nemességének is elege lett a Habsburgok uralmából.

A háborúban kiürült királyi kincstárat Rudolf a magyar uraktól elvett birtokok bevételeiből akarta feltölteni. A kiszemelt főurakat hűtlenséggel vádolta és elkobozta birtokaikat (különösen nagy felháborodást keltett az 1603-as, Illésházy István ellen indított per). Csak olaj volt a tűzre, hogy Rudolf katonái erőszakkal elvették a protestánsok templomait és átadták azokat a katolikusoknak. Kassán Belgiojoso gróf kassai főkapitány ágyúkat hozatott a főtérre, s így kényszerítette a városi tanácsot, hogy a lutheránusok kezén lévő Szent Erzsébet székesegyházat adják át a katolikusoknak. De Rudolfnak ez sem volt elég. 1604. tavaszán a pozsonyi országgyűlés végzéseihez utólagosan egy 22. pontot (hamis artikulus) is hozzáíratott, amely megerősítette a korábbi protestánsellenes törvényeket és megtiltotta, hogy az országgyűléseken ezentúl vallási kérdéseket tárgyaljanak. Mivel a király csak a magyar rendekkel közösen hozhatott törvényt, a 22. törvénycikk hamisításnak számított. Ugyancsak komoly teher és sérelem volt az erdélyiek számára a megszálló osztrák sereg eltartásának költsége, melyet beszállásolások formájában érvényesítettek (vagyis parasztcsalások, falvak etették, itatták és szállásolták el kötelezően a katonákat) A pohár ekkor betelt.

A felkelés kezdete

Az elégedetlenek élére Bocskai István állt. Bocskai néhány évvel korábban még a Habsburg-hű főnemesnek számított (1595-ben még osztrák szolgálatban győzte le a törököket Gyurgyevónál), de a császári politika tehetetlenségét látva a törököknél kezdett el tapogatózni, mire a Habsburgok fiskális pert indítottak ellene (melyre az szolgált ürügyül, hogy szeptember 19-én Belgiojoso kezére jutott Bocskai levelezése az erdélyi emigránsokkal). A bihari főnemes ekkor már szembefordult az udvarral és amikor a hajdúk vezetői megkeresték egy osztrák ellenes összefogás tervével, melléjük állt és megszületett a felkelés gondolata. A hajdúk ekkoriban tekintélyes katonai erőt képviseltek Erdélyben, hiszen több tízezres, jól fegvyerzett réteget jelentettek. (A XVI. századtól paraszti sorból kiemelt "hajtók", az Erdély - Bécs közti marhakereskedelem lebonyolítói voltak, mégpedig a földesurak szolgálatában. Munkájuk megkövetelte a fegyveres szolgálatot így idővel már nem csupán a marhakereskedelemben tevékenykedtek, hanem a nemesi uradalmak karhatalmi erőivá váltak.) 

Giacomo Barbiano Belgiojoso kassai főkapitány és Cyprian Conti váradi alparancsnok vezetésével támadást indítottak Bocskai ellen. 1604. október 15-én Bocskai a császári seregből átállt - Lippay Balázs, Németi Balázs és Szilassy János kapitányok által vezetett - hajdúkkal Álmosd és Diószeg határánál legyőzte Belgiojoso csapatait. Belgiojoso Kassa felé vonul vissza, de a város egyszerűen bezárja előtte kapuit. Néhány hét alatt Váradtól Kassáig Bocskai lett az úr.

Az ekkor már mindenütt elismert fejedelem óriási tekintélyt szerzett magának, így az 1604. november 12-én Kassán megtartott részországgyűlésen a magyar rendek pénzt és újabb katonák felszerelését szavazták meg a hacra. Basta ugyan november 17-én Osgyán, majd november 28-án Edelény mellett vereséget mért a hajdúkra, de a meginduló ellentámadás egészen Rimaszombatig jutott előre. A gyors sikerek láttán az erdélyiek 1605. február 21-én Marosszeredán fejedelmüknek ismerték el Bocskait. Valamivel később, a felvidéki magyarság is aktivizálódott: április 20-án a szerencsi országgyűlésen a magyarországi rendek is fejedelmükké választották a sikert sikerre halmozó magyar főurat.

Most már Bocskain volt a sor, hogy meghálálja a hajdúk segítségét: 1605. december 12-én 9254 hajdújának adományozptt kollektív nemesi jogokat és adómentességet a fegyveres szolgálat fejében. Emellett Szabolcs vármegye déli részén (Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadháza, Vámospércs, Sima, Vid) telepítette le őket. Kialakult a mai térképeken is szereplő "Hajdúság", mint kiváltságolt terület. A Dunántúlon a Némethy Gergely vezette hajdúk értek el sikereket (Sümeg, Körmend, Sziszek, Kőszeg, Veszprém, Palota, Tata). Némethy meghódolásra szólította fel Krajnát, Karintát és Stájerországot, amit azonban Bocskai helytelenített.

A győzelem éve

1605. novemberében Lalla Mehmed nagyvezír a szultán nevében díszes koronát küldött Bocskainak, ő azonban - bár a koronát nem küldte vissza - nem koronáztatta meg magát, mert nem akart végleg szakítani a Habsburgokkal. Az értékes uralkodó jelképet afféle ékszernek tekintette, nem a Magyar Királyság feletti uralmat megtestesítő szimbólumnak. Bocskai a török szövetséget csak kényszerűségből vállalta, mert belátta, hogy nem harcolhat egyszerre két császár ellen. A tehetséges magyar főnemes azt is hamar felismerte, hogy győzelmeit a törökök kihasználják, ezért mielőbb igyekezett megegyezni Rudolf királlyal. Hónapokig tartó tárgyalások után, 1606. június 23-án kötötték meg a bécsi békét. A béke rendezte a vallási sérelmeket, érvénytelenítette a 22. törvénycikket, s megengedte, hogy a főurak, a nemesek, a városok és a végváriak szabadon gyakorolják vallásukat (tkp. - a mezővárosi parasztság kivételével - vallásszabadságot adtak a protestánsoknak). A Habsburgok elismerték Erdély függetlenségét és számos területet - köztük Tokajt, Ung-, Szatmár-, és Bereg-megyét is - a Fejedelemséghez csatoltak. Előírták a törökkel kötendő békét. Bocskai közvetítésével a bécsi udvar és a porta 1606. november 11-én megkötötte a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki békét. Ebben az egyezményben a fennálló helyzetet szentesítették.

Bocskai István 1606. december 29-én meghalt. Végrendeletében megfogalmazta, hogy szükség van egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani mindaddig, amíg a magyar korona idegen kézen van. Ha azonban újra magyar királyt választanak, akkor Erdélyt és a Királyi Magyarországot egyesíteni kell. Bocskai István fontos történelmi szerepe, magyarságért tett érdemeinek sora, politikai érzéke, valamint államférfiakra jellemző bölcsessége elvitathatatlan. 2018 január 1-én volt születésének 461. éve.

 

***