Kezdőlap             Blog             Filmek             Történelem             Adattár             Kapcsolat            

Filmek, érdekességek, kultúra és a történelem honlapja.
Filmelemzések és történelmi jegyzetek, Harmat Árpád Péter tollából

A magyar történelem maghatározó, nagy alakjai

A magyar történelem meghatározó nagy alakjai

ÁRPÁD VEZÉR

Árpád a IX. századi magyar törzsszövetség legkiemelkedőbb alakja. A kortárs források közül említi személyét Konsztantinosz és Georgius Monachus Continuatus is. Hasonlóképpen szerepel Anonymusnál és krónikáinkban. Konsztantinosz és a kései magyar források alapján egyértelmű, hogy Álmos volt az apja, anyja nevét nem ismerjük. Születési évét különböző megfontolások alapján 840 és 855 közé tehetjük. Halálának éve Anonymusnál 907, amelyet általában elfogadtak, de felmerült Anonymus belső kronológiája alapján 899-900 –ban való elhalálozása is. A tőle származókat felsoroló genealógiai listán négy fia szerepel: Tarkacsu, Jelekh, Jutocsa és Zolta, s a DAI (De administrando imperio – VII. Konstantin) 40. fejezetében Árpád fiának tünteti fel Liuntikát is a bizánci császár. Elterjedt feltevés szerint Árpád neve növényt jelölő jövevényszó és finnugoros '–d' képző származéka, jelentése „árpácska”. Árpád tevékenységét a IX. század utolsó évtizedeire, illetve a X. század elejére tették. Régebbi nézet szerint 860 körül vagy inkább 889-890 –ben a korábbi kündü és gyula tisztségek fölé fejedelemmé választották, amelyet 907. évi haláláig viselt.

Újabb álláspont szerint Álmostól a gyula méltóságot örökölte, s apja 893-as lemondása után, vezértársa Kurszán 904-es haláláig e tisztséget töltötte be. Ezután nagyfejedelem lett 907-ben bekövetkezet haláláig. Eszerint Árpád nemcsak a bolgár háborúban, de a honfoglalás lebonyolításában is katonai vezetőként kulcsfontosságú szerepet játszott. Más feltevés szerint Álmos 895-ös feláldozása után Árpád lépett a helyébe kündüként, s e tisztséget töltötte be 900 körüli haláláig. Tóth Sándor László professzor szerint (és véleményét a Történelem klub is osztja) Árpádot a magyar törzsszövetség első megválasztott fejedelmének, kündüjének tekinthetjük. A bizánci császár műve több helyen is elmondja, hogy Árpád előtt nem volt más fejedelme a magyaroknak, s csakis leszármazottaiból lehet fejedelem. Konsztantinosz azt is megemlíti, hogy a besenyők Árpáddal együtt űzték el a magyarokat régebbi hazájukból.

Árpád hierarchiában elfoglalt első helyére a későbbi magyar krónikás hagyomány egy része is utalt. Kézai Simon és a XIV. századz krónikakompozíció egyaránt első kapitánynak tudta Árpádot. Lényegesebb érv Árpád fejedelemségére, hogy Georgius Monachus Continuatus szerint a honfoglalást megelőző bulgáriai kalandozásra a bizánci követ a magyarok két „fejét” kérte fel, s ezek egyike az elsőként említett Árpád volt.

E történet megerősíteni látszik azt, hogy 895 táján Árpád és Nem Álmos volt a kündü. E fejedelemség időtartamát két, esetleg három évtizedre becsülhetjük, kb. a 880 –as évek tájától a X. század elejéig. Árpád kiemelkedő szerepe kitűnik a bizánci császár tudósításából. A bizánci uralkodó közvetítette magyar hagyomány szerint 

 „a türkök jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették” 

A nemes jelző hiányából nem lehet arra következtetni, hogy e jellemzés csak hadvezér fejedelemre illik, tehát Árpád gyula (azaz katonai vezető) lett volna. Árpád nemessége ugyanis apjára, Álmosra megy vissza, ezért Álmossal szemben Árpád kiválóságát indokoló jellemzésbe egyáltalán nem fárt volna bele a nemes származás emlegetése is. E hiány ellenére Árpád portréja teljesebbnek tűnik Levedinél; egy vitéz, kiváló szellemi képességekkel rendelkező (bölcs, megfontolt), s tiszteletnek örvendő (tekintélyes) vezető személyiség képe rajzolódik meg előttünk. Az említett pozitív jelzők után szerepel Árpád alkalmassága a felajánlott tisztségre, ami azért tűnhet fel, mert Levedi éppen saját alkalmatlanságára hivatkozva hárította el magától ezt. Levedi és Árpád rendkívül hasonló jellemzése a nemes származáson kívül tartalmazta a vitézség és bölcsesség attributumait is. E tulajdonságokkal jellemezték a türk kagánokat (uralkodókat) is, ezért alapvetően toposz jellegűeknek tekinthetőek, jóllehet a mindenkori vezetőtől megkövetelt egyéni tulajdonságok is lehettek.

Árpád nagyságát saját kora, illetve unokái és dédunokái nemzedéke egészen másban láthatta, mint a kései utókor: fő érdemének a hatalom megszerzését és a dinasztia megalapítását tartották. A kései utókor Árpádban a honfoglalót vagy honalapítót tiszteli, akinek vezetésével a magyarság túlélte az etelközi vészt és új hazába költözött, amelyben máig is él. Árpád bizonnyal a honfoglaló magyarság első számú fejedelme volt, nem tudjuk viszont, hogy mennyi része lehetett a honfoglalás lebonyolításában. Anonymus regényes gesztájában Árpád központi irányítója a hadműveleteknek, jóllehet maga kevés összecsapásban vesz részt, ezeket inkább kiküldött vezérei vívják. Feltételezhető, hogy ha Árpád valóban a gyula tisztséget viselte volna, hasonló szerepet töltött volna be. Ebben az esetben viszont okkal várhatnánk el, hogy neve feltűnjön a magyarok X. század eleji portyázásairól beszámoló nyugati évkönyvekben. Árpád említésének hiánya valószínűsíti azt a feltevést, hogy a magyar törzsszövetség kündüje volt. Ezért kevéssé hihetőek az Árpádnak tulajdonított haditervek (a Kárpát-medence átkaroló hadmozdulattal való megszerzése), s nem bizonyítható, hogy részt vett volna a 907 júliusában lezajlott, frankok elleni győztes brezalauspurci (pozsonyi?) csatában. Árpádnak nem mint hadvezérnek lehettek érdemei az etnikai és politikai túlélést jelentő honfoglalásban, hanem mint a törzsszövetség első számú vezetőjének. Ha a honfoglalást a vereség kiváltotta vészhelyzetben egy áttelepülést elhatározó döntésként értelmezzük, Árpádnak döntő szava lehetett ebben.

Ám akárhogyan is nézzük, Árpád vezér a magyarság történetének első kiemelkedő alakja volt, nemzetünk krónikájának fontos hőse és nagy vezetője. Történelmi szerepe tagadhatatlan, bár uralkodási körülményeinek pontos feltárása még várat magára.

SZENT ISTVÁN

Az 1000-ben megkoronázott, első magyar uralkodó regnálása és államalapító tevékenysége kétségtelenül vízválasztó volt a magyarság történetében. Apjának, Géza fejedelemnek a munkásságát folytatva ugyanis európai beilleszkedésünk és fennmaradásunk érdekében, népszerűtlen intézkedések sorát hozta meg, hogy erős Magyar Királyságot teremtsen. Bár Szent István volt a harmadik leghosszabb ideig hatalmon lévő magyarországi koronás fő (Ferenc József és Luxemburgi Zsigmond után) mégis szüksége volt a teljes 38 trónon eltöltött esztendejére ahhoz, hogy haláláig véghez vigye történelmi küldetését. Uralma végére a magyarság jobbára letelepedett, keresztényi módon élt, egy világi és egyházi közigazgatás szerint működő európai országban. Népünk önvédelmi harcokra ezt követően is rákényszerült (II. Konrád már 1030-ban megtámadta Magyarországot), de Szent István uralkodásának hála a XI. századra megkérdőjelezhetetlen lett helyünk Európában. István egész életében két világ és két felfogás határán élt: az európai kereszténység és az ősmagyar hagyományok közt őrlődve. Végül apai öröksége volt az erősebb, ezt pedig az utókor hálával fogadta. 

KÁROLY RÓBERT

A napjainkban inkább I. Károlyként emlegetett, születési nevén Caroberto de Anjou, hazánk történelmének egyik legfontosabb alakítója volt, mégpedig az Árpád-kort követő zűrzavaros évtizedekben. Uralomra kerülésekor, 1301 -ben a Magyar Királyságban gyakorlatilag nem létezett központi hatalom és hazánk a teljes szétesés szélén állt. A francia királyi családhoz kötődő, VIII. Károly kisebbik fia által alapított Anjou dinasztia kamaszkorú sarja háromszor lett megkoronázva, mire 1310-re (22 évesen) kiharcolta teljes elismertségét az ország élén. Innentől nagyon okos politikával felszámolta a kiskirályok hatalmát, feltöltötte a királyi kincstárat és Európa leggazdagabb aranybányáinak feltárásával a kontinens első számú aranytermelőjévé tette a Magyar Királyságot. Ügyes politikai manővereinek köszönhetően a XIV. század közepére megerősödött és konszolidálódott hazánk. Lengyel feleséget választva (Piast Erzsébet) elérte, hogy a frigyből született gyermek (a későbbi Nagy Lajos) Lengyelországgal perszonálunióban működő nagyhatalommá tehesse országunkat. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Károly Róbert a középkori magyar történelem egyik legnagyobb jelentőségű - szinte Szent Istvánhoz mérhető súlyú - nagy uralkodója volt. 

MÁTYÁS KIRÁLY

Hunyadi Mátyás királlyá választását a magyar nemesség elsősorban fiatal kora miatt akarta annyira (és mert azt hitték, hogy könnyen irányítható lesz), a köznép pedig édesapja - a törökverő Hunyadi János - okán szerette volna a Magyar Királyság trónján látni. Ám Mátyás 1458 -as hatalomra kerülése után alaposan rácáfolt a várakozásokra: egyáltalán nem engedte magát irányítani, sőt a magyar nemességet kifejezetten mellőzte erőskezű országlása alatt és az apjával ellentétben egyáltalán nem akarta életét a török elleni harcnak szentelni (sokkal inkább érdekelte a cseh trón megszerzése és Ausztria hódoltatása). Magas adókat vetett ki és központosította a hatalmat. Mindezek miatt Mátyás saját korában nem örvendett nagy népszerűségnek, ám később a válságos XVI. századból visszatekintve az emberek nosztalgiával gondoltak uralmára, igazságosnak és bölcsnek emlegetve. (Legendái is innen erednek.) Pártolta a művészeteket, a reneszánsz és a humanizmus magyarországi terjedését. (Híres corvinái a kultúra és műveltség hordozói lettek.) Első felesége Podjebrád Katalin ugyan korán elhunyt, második feleségével Aragóniai Beatrixal haláláig együtt maradt. Sajnos azonban ebből a frigyből sem lett örököse. Egetlen fia, Corvin János egy házasságon kívüli kapcsolatból származott és végül nem tudta megörökölni tőle a trónt. Mátyás a külpolitikájában is a határozottság híve volt: magas jövedelmeiből zsoldossereget tartott fenn, mely csak neki engedelmeskedett (fekete sereg) és Európa legjobbjának számított. Ezzel a haderővel foglalta vissza a töröktől Jajca várát (Bosznia) és győzött Kenyérmezőnél, ahol Kinizsi Pál vezette csapatait. Végül azonban a törökkel békét kötött (1483) és figyelmét a Német-Római császári cím megszerzésére fordította, aminek feltétele volt a cseh királyi cím megszerzése. Bár a terve nem sikerült, Morvaországot megszerezte és 5 évre Bécset is birtokba vehette.

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN

Kortársa, tisztelője és néha vitapartnere, Kossuth Lajos a "legnagyobb magyarnak" nevezte, ami a lehető legjobban mutatja Széchenyi gróf történelmünkben betöltött szerepét. A legnagyobbak közé tartozott, az első ötbe való bekerülése így nem is lehet kérdéses. Saját vagyonát áldozta hazája "oltárán", Hitel című művével  pedig (1830-ban) elindította a reformkort, ami kivezette Magyarországot a feudális berendezkedés elmaradott, középkori viszonyaiból. Neki köszönhetjük a Magyar Királyság XIX. századi modernizálódását, a főváros XIX. századi fejlődését, a pesti társadalmi élet kialakulását, a magyar ipar-, pénzvilág-, közlekedés rendszereinek megteremtődését, a közgondolkodás átalakulását, a nagy folyóink folyamszabályozásainak megkezdését a balatoni és dunai gőzhajózás kialakulását, ... és még temérdek dolgot, amit felsorolni is nehéz. Volt közlekedési miniszter, kormánybiztos, országgyűlési képviselő és a reformgondolatok (mint például a közteherviselés, jobbágyfelszabadítás) megírója. Családi háttere, arisztokrata származása erős kötelékekkel kapcsolták a bécsi császári udvarhoz, ami végül 1848 őszén - a magyar - osztrák fegyveres szembenállás és szabadságharc kezdetén - meghasonlásához vezettek. Ám hihetetlenül gazdag munkássága így is a legnagyobbak közé emeli nemzeti emlékezetünkben. 

DEÁK FERENC

Méltatlanul kevés szó esik a hazai szakirodalomban, oktatásban és közgondolkodásban Deák Ferenc mérhetetlenül jelentős történelmi szerepéről. Nagyon komoly érdemei voltak a reformkor folyamataiban, amiért kivívta a "haza bölcse" címet. Mind Kossuth, mind Széchenyi nagyon tisztelték Deákot, aki 1830 és 1848 közt végig meghatározó közreműködéssel vett részt a reformjavaslatok kidolgozásában. Később igazságügy miniszter lett, majd a szabadságharc idejére visszavonult Zala megyei birtokaira. Ezzel azonban nem ért véget történelmi szerepe, hiszen az 1850-es és 1860 -as években újra az ország kulcsembere lett és a császári elnyomás időszakában ő vezette a Béccsel szembeforduló magyar ellenzéket. Deák készítette elő a kiegyezést, annak gondolatiságával és konkrét részleteivel együtt. Volt benne annyi önzetlenség és bölcs előrelátás, hogy a kiegyezési törvények megszületését követően a vezetést átengedje a nála 20 évvel fiatalabb Andrássy Gyula grófnak. Ma a legnagyobb magyar banki címlet, a húszezres viseli arcképét, ám valójában hazánk történelmének két nagyon fontos korszakában - a reformkorban és dualizmusban (mely utóbbi a kiegyezéssel jött létre) - betöltött meghatározó szerepe miatt nagyobb megbecsülést és figyelmet érdemelne a haza bölcse. 

HORTHY MIKLÓS

Bár napjainkban kétségtelenül megosztja a történészeket, tanárokat és a közgondolkodást is Horthy Miklós történelmi szerepe, valójában az egykori kormányzó meghatározó alakítója volt az egyik legfontosabb negyed évszázadunknak, 1919 és 1944 között. Ahogyan Szent István az Árpád-kort, Károly Róbert a középkor második felét, Széchenyi - Deák pedig a reformidőket és a dualizmust határozták meg, úgy Horthy Miklós a XX. századi Magyarország első évtizedeinek volt kulcsfigurája. A tanácsköztársaság 1919-es bukása után, a Monarchia flottájától leszerelve (ahol tengernagy volt), az ellenforradalom központi alakja lett. Az antant (legfőképp az angolok) támogatták rendcsináló tevékenységét és hatalomra jutását, majd 1920 március elsejei kormányzóvá választását is. Az általa kialakított revizionista nemzeti-konzervatív-keresztényi rendszer 25 éven keresztül működött, egészen 1944-ig. A Horthy-kor számtalan pozitív és nem kevés negatív változást hozott. Pozitívum volt az ország konszolidációja, gazdasági megerősödése, a szociális törvények megszületése és kilépésünk a nemzetközi elszigeteltségből, viszont negatívnak tekinthető az antiszemita törvények sora és elköteleződésünk illetve háborúba lépésünk a náci Németország oldalán. Ugyancsak történelmi szerepét növeli, hogy közvetlen ráhatása volt a történelmünkben eddig előfordult legnagyobb háborúnak (a II. világháborúnak) magyar részvételében. Horthy vegyes megítélésének dacára történelmünk meghatározó alakja volt, még akkor is, ha ez a "meghatározó jelleg" nehezen ítélhető meg és inkább a negatív hatások az erősebbek.