Kezdőlap             Blog             Történelem             Filmek             Érdekességek             Kapcsolat            

Üdvözöllek a jegyzettar.hu honlapon!
Történelem, filmek érdekességek Harmat Árpád Péter tollából.

127 óra - 127 Hours (2010)

127 óra - 127 Hours (2010)

 

Na, ez az a film (és történet), mely mindenkire hatással van. Lehet persze olyan, hogy az ember nem nézi meg, de ha mégis rászánja magát, nem tud szabadulni a sztori hatása alól. Ráadásul Danny Boyle rendező jól csinálta meg a történetből készült filmet, zseniális érzékkel kiválasztva James Francót a főszerepre. Nem régiben újranéztem a filmet és elhatároztam: írok róla.

Aron Ralston, 28 éves amerikai mérnök 2003 augusztus 26 –án döntött úgy, hogy újra bejárja a Blue John Canyont, Utah állam déli részén. Viszonylag tapasztalt túrázónak és hegymászónak számított, jó kondival, sportos alkattal. Elindult hát, minimális felszereléssel autóba ülve, néhány hegymászó kötelet, éket, egy bicajt és alig egy liternyi vizet bepakolva. Barátainak és családjának csak annyi üzenetet hagyott: "Utahba mentem". Rendben el is jutott a helyszínre, majd autóját „letéve” keróval ment a kanyonig. Ott aztán felrakta a fülhallgatóját és zenével turbózva fel hangulatát bejárta a vidéket. Közben két túrázó csajjal is összefutottés megmutatta neki a helyi barlangok világát, kis fürdőzéssel egybekötve az élvezetek halmozását. Aztán elvált a lányoktól, hogy magányos „áhítattal” hódoljon élete legfőbb élvezetének, a túrázásnak és mászásnak. Egyedül volt, élvezve azt a szabadságot, melyet igazán csak az érezhet, aki került már hasonló kapcsolatba a természettel.

Ezen a ponton felgyorsultak az események: mászás közben lezuhant egy szurdokba, miközben jobb kézfeje a vele együtt lezuhanó 800 kilós szikla és a szurdok fala közé szorult. Bár Aron viszonylag ép bőrrel úszta meg a zuhanást - a szikla csupán kezét zúzta össze – mozgásképtelen helyzetbe került. Egy alig méternyi széles járatban rekedt, ahonnan nem mozdulhatott és kiabálásait sem hallhatta senki. Ráadásul még a levegőből sem látszott és persze az égvilágon senki nem tudta, hogy ott van. Összesen 5 napot (127 órát) töltött a járatban, mely idő alatt átgondolta egész életét, sőt látomásai is voltak. Kézi kamerájával saját tépelődéseit, eleinte humorosan felfogott helyzetéről mondott vicceit is felvette. Amikor elfogyott kevéske vize, saját vizeletét itta, miközben a jövőbe nézett. Látta, hogy kisfia fog születni, akiért túl kell élnie az egészet. (Az eset után 7 évvel egyébként valóban gyermeke született.) Ekkor határozta el, hogy amputálja saját karját, szabadulása érdekében. Mindössze egy olcsó kínai gyártmányú vacak és tompa bicskája volt (valójában egy fogóhoz tartozó pár centis kinyitható kiskés). Ezzel látott neki a feladatnak, ami előtt el kellett hogy törje a sziklafalhoz szorult karját (hogy a törött csontvégek közt vágni tudjon). A törés után elnyiszabolta tehát könyök alatt az alkarját (amit a vágás felett elszorított). Kiszabadulva nyakába kötötte csonkját és bal kezét használva lemászott a szurdokból. Egy turistacsoport talált rá, akik mentőhelikopter hívtak hozzá. Megmenekült.

Aron könyvben írta meg történetét, majd 2010-ben elkészült a film is sztorijából. James Frankó szenzációs alakítást nyújtott benne. Ralston könnyed, bohém természete eleve közel állt hozzá, így különösen hiteles lett a végeredmény. A film az egyszerű sztori dacára egyáltalán nem unalmas. És persze az embert nagyon elgondolkodtatja: „vajon én is képes lennék arra, amire ő?” Meg tudnám tenni én is azt, hogy életben maradásomért ekkora fájdalmat viseljek el? Jó kérdés. Én sem tudom rá a választ. De a film olyan mérhetetlen élni akarást jelenít meg, amit kár kihagyni.

Értékelésünk: 8.0 / 10